2009. 07. 25–27., Naszály – Víznyelőbarlang
Írta: Frenky
2009.07.25.
Utálok késni. Most mégis sikerült. A megbeszélt időponthoz képest fél óra csúszással érkeztem meg a találkozási ponthoz, Újpestre. A többiek – Nyikoláj, Drogos, Géza – addigra beszerezték az ellátmányt, így jó néhány sörösdoboz hempergett a kocsi csomagtartójában. Rögtön repülőrajtot vettünk és meg sem álltunk – Géza lakásáig. Közös erővel bedobáltuk a slószt, műnyulat, miegymást a zsákba és újra nekivágtunk, ezúttal már úti célunk felé. Vácnál kis kavargás után egy bőbeszédű buszsofőr segítségével megtaláltuk az odavezető utat. Szerencsére pontosan érkeztünk a bánya kapujához, ahol már vártak ránk a Troglonautások Travy vezetésével. A parolázás után a konvoj megindult a táborhelyig. Maga a bánya tiltott terület, külön engedéllyel tudtunk csak áthaladni rajta. A fejtés előtt elhaladva az embert megszállja a Star Wars érzés. Fénykardozni kéne! Hála Géza sofőrtudományának, épségben felértünk a táborba és megkezdtük a letelepedést; rövidesen lobogott a tűz és szisszentek a sörösdobozok. A szúnyogokkal azonban nem tudtunk mit kezdeni, túlerőben voltak. Már alkonyodott, amikor a második csapat jelezte érkezését. Ők már nem tudtak feljutni kocsival, így elindultunk értük gyalog. Rövidesen megpillantottuk a kicsi sárgát, amiből Vali, Kissági, Pityke és Hepe pattant ki. Felcuccolás után megtartottuk az eligazítást, majd sört szorongatva körbeültük a tüzet. A reggel pedig vészesen közeledett…
2009.07.26.
Hajnali 6 órakor Travy kíméletes ébresztésére megindult az élet, mindenki erőltette magába a reggelit, hogy legyen elég erő a hat órás túrához. Másfél óra múlva már a barlang bejáratánál voltunk. A barlangot lezáró ajtóhoz egy kb. 3-4 méteres lemászáson és egy szűk kuszodán keresztül lehet eljutni. A barlang egyik technikai különlegessége, hogy rádiókapcsolat köti össze a táborhellyel, ráadásul több ponton alállomás is van. A veszélyes helyekre, önbiztosítás használatára pedig táblák hívják fel a figyelmet! Hamarosan következtek a létrák, amiken végig önbiztózni kellett, így elég lassan haladtunk. Főleg a Holt-kürtő nagy létráján tartott sokáig, amíg mindannyian lejutottunk. Ezután következett a mintegy három órás túra a többnyire omladékkal kitöltött járatokon keresztül a végpont felé. Lefelé haladva több helyütt lehetett látni a teremmé szélesedő hasadékokban a tektonikus töréseket. Egyre több látványos cseppkőképződményt láttunk; sztalagmitokat, sztalaktitokat, cseppkőzászlókat. Egyik érdekesség a Denevérfüle-terem névadója, egy fület formázó cseppkő. Viszonylag sok helyen lehetett látni megalódusz héjak lenyomatát is. A végpont lassan, de biztosan közeledett, előtte azonban még le kellett küzdeni egy agyagos részt, ahol bár volt biztosító kötél, mégsem úsztuk meg fenékre esés nélkül. A jelenlegi végpont után még van egy szakasz, de az víz alatt volt, így itt volt a végállomás. A vállalkozó kedvűek – Géza, Pityke, Hepe – akik slószt is hoztak le magukkal, egy kicsit még kötelezhettek. Mi pedig elindultunk visszafelé. Vagy mi szüttyögtünk, vagy a köteles csapat volt profi, de egyszer csak utolértek minket, így a bejárathoz már együtt érkeztünk. A táborban kellemes meglepetés várt, egy bográcsnyi lecsó formájában. Ettől annyira erőre kaptunk, hogy elindultunk egy laza túrára és megmásztuk a Naszály-tetői kilátót. Sajnos Valinak, Kisságinak, Pitykének, Hepének le kellett lépnie este és távozott az egyik Troglonautás, Ádám is. A sok holmira való tekintettel lekísértük őket a kocsiig. Persze, egy kicsit érdekből is, mivel így tudtuk pótolni rohamosan fogyó sörkészletünket. Az este a szokásos hangulatban telt, amit nem kell részletezni, majd némi keresgélés után mindenki befeküdt a sátrakba.
2009.07.27.
Ezt a napot a kötéltechnikának szenteltük. A maradék csapatot a Troglonautások harmadik tagja, Marci vitte le a Holt-kürtőben és környékén beszerelt kötélpályákra. A létráktól egy könnyű majomhíddal kezdődött a móka és egy rövid ereszkedés után a kürtőnél voltunk. Innen újabb ereszkedésbe szereltünk, ez már a kürtő volt. Alig néhány méter után elértük a Timi-akna tetejét. Az akna kb. 17 méter mély, a beszállásnál meglehetősen szűk. Az alján világítás nélkül üldögélve, a felülről jövők lámpájának fényében az egésznek vidám tömlöc hangulata van. Visszamászás után folytattuk az ereszkedést a Holt-kürtőbe. Itt csak lassan haladtunk, nem csak, mert nem volt megosztás – bár így lehetett küldeni lefelé – az omlásveszély miatt azt is meg kellett várni, hogy az előző ember a kürtő alján a lehető legtávolabbra kerüljön a kötéltől. A kürtő falán jól lehetett látni a beszivárgó és lecsorgó vizek által keletkező függőleges barázdákat. Rövid pihenő után elindultunk felfelé, és hamarosan a létrák alatti szakaszon találtuk magunkat. Innen a Succubus kürtőbe mentünk, ahol látványos cseppkőrétegek, lefolyások voltak. Míg a többiekre vártam, társaságom csak két kisebb szótlan állócseppkő volt, így hamar el is álmosodtam. A Holt-kürtő felső részéből indul a Léghajós-kürtő. Ezt a létráról lehet megközelíteni. A kötél eléréséhez egy keresztben álló acélgerendán kell egyensúlyozni a mélység fölött. Erre csak Nyikoláj volt kapható, mi inkább felébresztettük Marcit majd elhagytuk a barlangot. Bár állítólag itt óriási számban fordulnak elő denevérek, a nyári időszak miatt csak a bejárathoz közel röpködött egy-kettő, valamint lejjebb találkoztunk egy feltehetőleg beteg állattal. Cserébe sok apró fekete troglobiont(?) fedelesszárnyút láttunk, valamint egy mintás potrohú fél centis, hosszúlábú kullancsra is ráakadtam, amint a cseppköveken szöszölt. A táborhelyen megint finomság várt: egy nagy tál padlizsánkrém. Sajnos időnk lejárt, így ebéd után a sátorbontás következett. Azért Vácon egy közös fagyizás még belefért, és meghívást kaptunk egy következő alkalomra. A feledhetetlen hétvégéért köszönet a Troglonauta Barlangkutató Egyesületnek: Travynak, Marcinak, Ádámnak és Toncsinak, valamint Kisságinak a szervezésért!
By Frenky