2015. első túrája. Az indulás két részletben történt. Tómasz és Én meló után egyből felbődítettük a Fiat motort és nekivágtunk az útnak Nemesvita felé. Beérve a faluba egyből a szállásadónk házához mentünk,hogy felvegyük a kulcsot. Sajnos a telefont nem vették fel,a csengetésre nem reagáltak,így férfiakat megszégyenítő bátorsággal bementem a kapun, hogy megkeressem a háziakat. A kívülről pitbull formájú kutya szerencsére már nem volt éhes és kiscsóválás után inkább lefeküdt.Az idős néni útbaigazított,hogy már fent lesznek a háznál,most tekerik fel nekünk a fűtést.Így hát ismét a lovak közé csaptunk és felhajtottunk a házig.Valóban ott voltak,kulcs és eszmecsere,majd elfoglaltuk a szállást.
Az este folyamán előkerültek a filctollak és KiMi gyönyörű új overálljára gyönyörűbbnél,gyönyörűbb minták kerültek.A legnagyobb sikert Ryan lova aratta,hiszen ő ehhez (is) ért a legjobban a női hajakon és a virágkötészeten túl. A ló olyan jól sikerült,hogy rá kellett írni,nehogy valaki összetévessze egy és itt próbálok idézni KiMi szavait „egy kacsacsőrű,krumplitestű,botlábú valamivel,ami hajat fingik”.
Reggelünk csendesen és nyugalomban telt el és tőlünk teljesen szokatlan módon egy perccel előbb értünk a megbeszélt helyre,ahol már vártak minket Baluék és Jujuék. Tómasz körbedrónozta a környéket,majd átöltöztünk és elindultunk a szálloda parkolójából a Berger-Károly-barlanghoz. A bejárat szépen boltívelt,ereszes faépítmény,lépcső vezet le a terápiás kamrákhoz,ahol napozóágyakon gyógyulnak és regenerálódnak az ottlévők.Kissé szürreális látványt nyújtottunk a takarók alatt pihenő nénik és bácsik között,ahogy sisakban,overállban haladtunk át a több,mint 20 fokos melegben,ez polár aláöltözetben és overállban a sokszorosára növekszik a barlangászban. Meghitt és nyugodt séta volt ez,de sajnos nem tartott sokáig,gyorsan fel kellett eszmélnünk,hogy itt nem lesz kisvasút és szuvenír shop. Ahogy Balu mondta,nincsen benne sok szűkület, lényegében csak egy, de az végig megy a barlangon. Az elején puha,porhanyós homokban kúsztunk,térdeltünk,hemperegtünk. Ahogy a többiek mondták,itt még jó,mert idáig le tudták hozni a homokot,így még puha. Aztán a homokot felváltotta néhol egy-egy vizes rész,majd a lehullot borsó kövek.Ha valaki tudja mi az a kukoricán térdelés,na akkor ez annál is rosszabb. Overál,műnyúl és térdvédőn keresztül is lehetett érezni,ahogy a kisapróságok beférkőznek a puhábbrészekbe. A látvány viszont magáért beszélt,rengeteg szépséges borsókő oszlopot és látványos oldásformákat láttunk, a csapat hangulata pedig töretlen maradt és dalokkal színesítettük az utunkat.
A célunk a tavak elérése volt,átmenő túra formájában. A tavaknál úgy gondolom,hogy egy-egy pillanatig mindenki elfelejtette az eddigi megpróbáltatásokat és fájdalmakat. Én személy szerint úgy döntöttem,hogy ha már ezt a tavat Fürdőtónak nevezték,akkor ebben fürdeni kell.Csendesen megváltam a felesleges ruházattól(overál és műnyúl) és tekintettel az éles kövekre,becsobbantam a „habok” közé.Nem maradtam egyedül,mert csatlakozott hozzám Bongyi is,illetve páran overállban kipróbálták az erre a célra otthagyott úszógumit. A víz olyasmi hideg lehetett,mint egy úszómedence,ami sokkal melegebb a Kossuth-barlang vagy a Béke-barlang 8 fokos vizéhez képest,így bátran lehetett benne úszkálni.A tisztasága miatt még az elején fel lehetett „térképezni”,hogy tutira nincsenek benne barlangi vízi szörnyek. Nagyszerűen hűtötte le a víz a sajgó térdemet,amin eddig haladtam.
A tóból kiérkezvén,majdnem visszaöltöztem,mert van még egy tó,amit meg kell nézni. Balu ezt látván azt mondta,hogy felesleges,mert 10 méter az egész és ott is vagyunk,csak egy felmászás van. Hát jó,állapítottuk meg Bongyival,hogy akkor az nem vészes… ó mi balgák! 😀
A felmászás ugyancsak nem volt vészes,de ez után az a 10 méter egy térdeplős,borsóköves felület volt. És itt hasznos,hogy nem haladom meg a 153centit,mert törpe járásban,egyesek szerint inkább Gollam járásban átevickéltem a túloldalra,ahol még volt egy lemászás is. Kötél és Lóbelt próbált segíteni,de azért sikerült megcsúszni a nagy erőlködésben,hogy ne érjen sok pucér csupasz bőfelületem az érdeskövekhez,így csak a jobb karom és a jobb térdem horzsolódott le a bal Lóbeltnek hála megmentődött. A citromsárga csíkos alsóneműm Balu által új becenévre adott okot,így rámragadt a mégkirálynő,majd később a méhecske,darázs,dongó,kinek mi jutott eszébe.Én nem haragudtam… hiszen „Nem kérdeztétek?” Megnyugtatásomra Bongyi sem érezte magát sokkal kellemesebben,még az volt a szerencsénk,hogy a gumicsizmát is felvettük.Sisakunk természetesen folyamatosan rajtunk volt. 😀
Ez a tó még gyönyörűbb,mint az előző, ahogy a lámpák fénye megvilágította a kristálytiszta vizet,kék és zöldes színben pompázott az egész.
Balu rám nézve csak annyit mondott,nem annyira vígasztalásként”Én is jártam már így itt,de ugyanígy éreztem magamat.”
Az út visszafelé még kellemetlenebb volt a lehorzsolt térddel,és a visszaöltözés sem sikerült kellemesebbre,de maximálisan megérte az áldozatot.
Kifelé már mindenkit az esti iszogatás,étkezés,egy cigi és a friss levegő gondolata hajtott. A kijárat a szálloda golfpályáján nyílik. Szerencsére már nem játszottak,így a csatorna fedél alól egy kútgyűrűn át és egy létra segítségével,szépen egyesével a felszínre érkeztünk.
Az esténk nagyon jól telt,Juju gitározott és mindenki énekelt,ordított,vagy ami a torkán kifért.
Másnap reggel egy rántottával vendégelte meg a Kelempász csapata a többieket,majd pakolás után mindenki ment a dolgára. Mi úgy döntöttünk,hogy tekintve mindenünk vizes és az energia szintünk is hanyatlott,így az evezést választottunk a Taplocai-tavasbarlangban.
Adtuk a formánkat,de nem tiltottak ki. Ez a barlang is gyönyörű és szépen ki van építve,így se vizesek nem lettünk,se térdelnünk nem kellett. Hihetetlen bátorsággal és Ryan kormányzásával,végül a mi(Tómasz,Ryan,Ácséem) hajónk tolatva kötött ki. Egy közeli bisztróban megebédeltünk és újra éltük az hétvége élményeit szóban is,hiszen történelmet írtunk.Ugyanis az elmondások alapján benne vagyunk abban a 20 emberben,aki eddig ezen az úton közelítette meg a tavakat.
Ott voltunk: Drogos, KiMi, Ryan, Lóbelt, Tómasz, Ácséem
Továbbá: Balu, Tündi, Juju, Bongyi
És az este további vendégei!
Köszönjük a túrát és a hétvégét!
Jó szerencsét,
Ácséem